A német nyelv több indoeurópai nyelvhez hasonlóan flektáló nyelv, amely főleg az ige- és névszóragozásban, valamint a gazdag képzőrendszerben mutatkozik. A mondatbeli pozíciók viszonylag rugalmasak, különösen a középmezőben (Mittelfeld):

• „Der Junge hat seinem Bruder die CD mitgebracht.” (A fiú elhozta a testvérének a CD-t.)
• „Seinem Bruder hat der Junge die CD mitgebracht.” (A testvérének hozta el a fiú a CD-t).

Az állítmány ragozott része állhat az első helyen (parancsoló mondat, eldöntendő kérdés), a második helyen (kijelentő mondat, kiegészítendő kérdés) vagy az utolsó helyen (mellékmondat):

• „Bring mir die CD mit!” (Hozd ide a CD-t!)
• „Bringst du mir die CD mit?” (Idehozod a CD-t?)
• „Ich bringe dir die CD mit!” (Elhozom neked a CD-t!)
• „Wer bringt mir die CD mit?” (Ki hozza el nekem a CD-t?)
• „…weil ich dir die CD mitgebracht habe.” (…mert elhoztam neked a CD-t.)

A német nyelvnek van egy ún. „mondatkerete” (Satzklammer), amely egy ragozott és egy ragozatlan igei részből áll (hat … gesagt, will … spielen, macht … blau, fährt … ab).

A német nyelvben van határozott névelő. A német nyelv elöljárószavakkal fejezi ki a mondatbeli viszonyokat (például an, in) és a vonatkozó szó előtt állnak (adpositio); ugyanígy a melléknév is. Négy eset és két szám van.

Minden német főnévnek van (nyelvtani) neme (hímnem, nőnem, semlegesnem). A főnév neme szerint egyeztetjük a melléknév vagy a névelő alakjait. A mutató szavak (Zeigwörter) is háromalakúak (hier – da – dort). A német nyelv gazdag módosítószavakban (halt, eben, eh).

A német nyelv igen gazdag és rugalmas szóképzési lehetőséggel rendelkezik – főként az összetett szavaknál (Haus+tür, Kegel+form, Wiki+text, Weihnacht-s-+baum+verkäufer+gehilfe).

A német nyelv hangrendszere 16 magánhangzóból és 4 diftongusból, valamint 20 mássalhangzóból áll (a pf, ts affrikáták nélkül). A maximális szótagszerkezetet jól mutatja a strolchst szó, amelyben három kezdő mássalhangzó van és négy záró mássalhangzó (kóda). Egy másik példa a schnarchst.

A helyesírás nem hanghű (mint például a finn vagy a török nyelv), hanem a mondatszerkezetre (interpunkció [központozás]), a szótagszerkezetre (rövid magánhangzók jelölése), a szófajra (a főnevek nagykezdőbetűs írása) és a szótövek egységes írására is utal (Weges, ezért Weg a *Wek helyett).